Entalpiás hővisszanyerő és párásítás – valóban kiváltja egymást?

Az entalpiás hővisszanyerős szellőztető rendszerek kapcsán visszatérő vita, hogy egy ilyen rendszer mellett szükség van-e külön párásításra.
Sokan úgy gondolják, hogy az entalpiás hőcserélő „megoldja” a téli száraz levegő problémáját, ezért a párásítás feleslegessé válik.

A valóság ennél árnyaltabb. Az entalpiás rendszer fontos szerepet játszik a páramérlegben, de nem minden esetben elegendő önmagában. A kérdés szakmailag csak akkor értelmezhető helyesen, ha megértjük, mit tud – és mit nem tud – egy entalpiás hőcserélő.

Mit csinál valójában az entalpiás hővisszanyerő?

Az entalpiás hővisszanyerő:

• visszanyeri a kidobott levegő hőtartalmát,
• és a nedvességtartalom egy részét is képes átadni a bejövő friss levegőnek.

Fontos azonban kimondani: ez nem párásítás, hanem a szellőztetéssel járó páraveszteség csökkentése.

Az entalpiás rendszer nem hoz létre új nedvességet, csak a meglévőből próbál minél többet bent tartani. Ezt a működési elvet az Energiatudatos Otthon szakmai összefoglalója is egyértelműen leírja.

Miért esik mégis le a páratartalom télen?

Télen a külső levegő abszolút nedvességtartalma alacsony.
Amikor ezt a levegőt:

• beszívjuk,
• majd 18–21 °C-ra felfűtjük,

a relatív páratartalom drasztikusan csökken – akkor is, ha entalpiás hőcserélő működik.

Az entalpiás rendszer:

• lassítja ezt a csökkenést,
• de nem garantálja, hogy a beltéri levegő eléri vagy megtartja a 40–60% relatív páratartalmat.

Mit jelent ez a gyakorlatban? – számszerűsítve

A vita egyik oka, hogy ritkán számolunk utána, mennyi nedvesség távozik ténylegesen a szellőztetés során.
Pedig egy egyszerű szorzással jól látható a nagyságrend.

Példa 1 – hideg, száraz téli levegő

• Szellőztetés: 120 m³/h
• Üzemidő: 24 óra
• Nedvességkülönbség: 5,46 g/m³

Számítás: 120 m³/h × 24 h × 5,46 g = 15 724 g ≈ 15,7 liter víz / nap

 Ennyi nedvességet kellene pótolni naponta, hogy a beltéri páraszint ne csökkenjen.

Példa 2 – 0 °C külső hőmérséklet, 80% relatív páratartalom

Ez a téli időszak egyik leggyakoribb állapota.

• Szellőztetés: 120 m³/h
• Üzemidő: 24 óra
• Nedvességkülönbség: 3,0 g/m³

Számítás: 120 m³/h × 24 h × 3,0 g = 8 640 g ≈ 8,6 liter víz / nap

 

 

Összefoglaló táblázat

Külső állapot	Légszállítás	Napi párahiány
Hideg, száraz levegő	120 m³/h	~15,7 liter
0 °C / 80% RH	120 m³/h	~8,6 liter
Magasabb légforgalom	>120 m³/h	akár 20 liter felett

 

 

Üzemeltetett épületeknél gyakori a magasabb légcsere, így a napi párahiány elérheti vagy meghaladhatja a 20 litert is.

 

Mi is a relatív páratartalom?

Miért kell mérnünk a páratartalmat? Mert nagyon fontos a saját jólétünk, valamint az állatok és növények számára. A relatív páratartalom jelentős szerepet játszik az épületek, a fa bútorok és a hangszerek esetében is. A legismertebb és leggyakrabban használt mértékegység a relatív páratartalom, amely a levegőben lévő vízgőz százalékos arányát írja le egy bizonyos hőmérsékleten.

 

   

 

A grafikon azt mutatja, hogy míg a levegőben lévő víz mennyisége változatlan marad, a relatív páratartalom a szoba hőmérsékletétől függően változhat. Ha például bekapcsolja a fűtést, a szobában lévő víz mennyisége változatlan marad, de a hőmérséklet emelkedése miatt a szoba relatív páratartalma csökken. Vegyük a grafikonon látható példát szemléltetésül: 14 °C-on a relatív páratartalom 26 százalék. Ha a szobát most 20 °C-ra fűtjük, a páratartalom 18 százalékra csökken, annak ellenére, hogy a levegőben lévő víz tényleges mennyisége állandó marad.

 

Mit jelent ez faburkolatok és komfort szempontjából?

A faanyag nem az elméleti átlagokra, hanem a tartós minimumokra reagál.
Ha a páratartalom napokon-heteken át alacsony:

• a faburkolat nedvességet veszít,
• zsugorodik,
• hézagok, repedések jelenhetnek meg,
• rétegelt szerkezeteknél belső feszültségek alakulnak ki.

Ez nem kivitelezési hiba, hanem üzemeltetési és klímahasználati kérdés.

Mikor lehet elég az entalpiás rendszer önmagában?

Előfordulhat, hogy nincs szükség külön párásításra, ha:

• az épület nagyon légtömör,
• a légcsere nincs túlméretezve,
• sok a belső páraforrás (több lakó, főzés, zuhanyzás),
• a külső levegő nem extrém száraz.

 Ezt azonban nem feltételezni kell, hanem mérni.

A vita szakmailag korrekt lezárása

Az „entalpiás rendszer mellett kell-e párásítás?” kérdésre a helyes válasz: attól függ, mennyi nedvesség távozik naponta, és mennyi marad bent ténylegesen.

Ez mérhető:

• beltéri hőmérséklet (18–21 °C),
• beltéri relatív páratartalom (40–60%),
• több napos megfigyeléssel, nem pillanatfelvétel alapján.

Bővebben: https://energiatudatosotthon.hu/kell-az-entalpia-hocserelo/ 

 

Megoldási javaslat

Entalpiás hővisszanyerővel rendelkező épületeknél javasolt:

• a tényleges beltéri páratartalom rendszeres mérése,
• a légcsere indokolt szinten tartása,
• faburkolatok esetén külön figyelni a téli minimumokra,
• szükség esetén szabályozott párásítás alkalmazása, az épület kondenzációs kockázatát figyelembe véve.

 Az entalpiás rendszer értékes eszköz, de nem automatikus garancia a megfelelő páratartalomra.

 

 

 

Párásításhoz javasoljuk: Stadler Form párásító készülékek

 

 

Méréshez javasoljuk: Fischer pára és hőmérséklet mérőket